Saint-Laurent algériai francia családba született (születésekor Algéria még Franciaország közvetlen része, majd tengerentúli megyéje volt), apja egy biztosítótársaság vezető tisztviselője volt. Mind apai, mind anyai nagyszülei Elzászból menekültek az 1870/71-es francia-porosz háború idején Észak-Afrikába. A helyi gimnázium egy diákelőadása alkalmával lobbant szerelemre a jelmeztervezés iránt, ekkor tizenegy éves volt. A divatvilág iránti ébredő vonzalma egyidejűleg menekülést is jelentett diáktársai gúnyolódása elől, akik a feminin kisfiúban állandó céltáblára leltek. Tizenhétévesen, 1953-ban költözött Párizsba, itt az haute-couture szakmai kamara divatiskolájában (Chambre Syndicale de la Haute Couture) tanult. Képzése idején már versenyt nyert az IWS (Nemzetközi Gyapjútitkárság) pályázatán egy koktélruhatervével. Miután divatrajzai a Vogue-ban is megjelentek, a főszerkesztő felfigyelt rá, és Christian Dior figyelmébe ajánlotta, aki alkalmazta is divatházában, és Saint Laurent Dior haláláig (1957) itt dolgozott, sőt 21 évesen művészeti vezetővé nevezték ki, azzal a nem titkolt céllal, hogy a válságba került céget a csődtől megmentse. Első Diornál készített kollekciója (Ligne Trapéze) világsiker, megszabadította a ruhákat a vattatömésektől és a merevítőktől, természetes vonalú ruhákat készített. 1960-ban katonai szolgálatra, szülőföldjére, Algériába hívták be (itt ekkor már évek óta polgárháború tombolt), de pár nap alatt idegösszeroppanással zárt intézetbe került, ahol elektrosokk-kal és drogokkal kezelték, ennek következtében drogfüggő lett, így állását is elvesztette a Dior-háznál.

 1961-től a Bergé-divatház alkalmazta (a tulajdonos egyidejűleg Saint-Laurent élettársa volt), illetőleg már saját neve alatt is készített kollekciókat. Kísérletező hajlamára jellemző, hogy a korábban munkaruházatként ismert overallt a divatbemutatók szintjére emelte, egy 1975-ös bemutatója alkalmával. Tervezései a hatvanas években gyakran botrányszámba mentek, így például elsőként készített átlátszó anyagokból modelleket (Nude-Look), és farmeranyagból is az elsők között tervezett. A hatvanas-hetvenes években az Yves Saint Laurent-divatház olyan trendeket követett, sőt nemritán ezek úttörőjévé is vált, mint a Beatnik-Look, a tweedöltönyök, szűk nadrákok és szűk, comközépig érő csizmák, illetve 1966-ban a klasszikussá vált női nadrágkosztüm. Ugyanebben az évben nyitotta első, saját márkanevű prêt-à-porter-üzletét Párizsban, és az YSL-logó megkezdte nemzetközi diadalútját. Ekkoriban már sztárok is hordják ruháit, mint Catherine Deneuve.

 A divatház hatvanas évek vége óta tartó pénzügyi önállósága 1993-ban ért véget, mikor a Sanofi gyógyszerkonszern közel 600 millió dollárért felvásárolta. 1999-ben a Gucci magát az YSL-márkanevet is megvásárolta, a prêt-à-porter-részleg vezetését pedig az amerikai tervező Tom Ford vette át, maga Saint-Laurent az haute couture-kollekciókat készítette tovább. 2002-ben Yves Saint-Laurent látványos külsőségek közepette visszavonult a közvetlen tevezéstől. A búcsúbemutatón a divatvilág prominensei és a francia kulturális élet kiválóságai búcsúztatták, míg kedvenc modelljei: Naomi Campbell, Jerry Hall és Laetitia Casta utoljára léptek fel ruháiban, Catherine Deneuve pedig egy szerelmesdalt énekelt. La Villette-ben (ez Párizs egy kerülete) saját múzeuma nyílt.