Parfümök és országok kapcsolata – I. rész

Minden kultúrának és földrajzi területnek megvan a sajátos illatkombinációja, amely évszázadokra visszanyúló történettel bír. Az egyes parfümök származási helye és a hozzájuk felhasznált alapanyok sokat elárulnak az adott ország sokszínűségéről, de még akár a mindenkori gazdasági helyzetéről és történelméről is mesélnek. Ebben a posztban megtekintheted, hogy az egyes országok viszonya miként alakult a parfümökkel kapcsolatosan, és mi az, amiről leginkább felismerhetőek a helyi különlegességek. 

Mesél a régmúlt

Az ókori kultúrákban különféle rituálék épültek a természetes összetevők gyűjtése, sajtolása és felhasználása köré. Az óegyiptomiak és ógörögök sajátos virágillatai közkedveltek voltak: a rózsa, a mirtusz virág, a nílusi lótusz, a jázmin és az ánizs ekkortájt alapozta meg helyét, elsősorban azért, mert a kellemes illatokat összekapcsolták a növények egészségmegőrző és jóllétre gyakorolt hatásával. 

Az arab kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően számos ázsiai hatás érkezett az akkori Európába: a fahéj, a kardamomdió, a kurkuma elsősorban fűszerekként érkeztek, de aromájuknak köszönhetően hamar megtalálták helyüket a számukra új világban. A parfümkészítés továbbfejlődésével a különböző országok illatai elkeveredtek egymással, de ez csak új jellegzetességeket eredményezett.

A középkor eleje alapvetően a visszafogottságról mesél e területen, de a reneszánsz érkezésével ismét kinyíltak a lehetőségek. Elsősorban a felsőbb társadalmi osztályok alkalmaztak különféle olajokat és növényi kivonatokat a testük, ruháik, sőt ékszereik illatosítására. Az itáliai városállamok, mint Firenze és Velence a kereskedőknek és mecénásoknak köszönhetően nemcsak első kézből szerezhették meg a közeli és messzi országok alapanyagait, de az élvonalban kísérletezhettek a különböző illatokkal. 

Bűzök és illatok

Sajnos vannak szomorú fekete foltok is a parfüm történetében: a pestis idején a Il Medico della Peste, azaz a pestisdoktorok a mai napig ijesztő megjelenésükkel riogattak. Pedig a madárszerű maszkok fontos feladatot láttak el: a bűzös miazmás levegőtől védték viselőjüket, és a csőr végében különböző füvek és virágok segítették elnyomni a kellemetlen szagokat. 

Az egyre elvárosiasodóbb területek még több kellemetlen szaggal jártak, és mivel az ókorral szemben a középkorban nem volt divatos a rendszeres mosakodás, így az emberek is igyekeztek minél aromásabb illatokat alkalmazni, hogy elnyomják a bűzt és a mosdatlan testszagot. A francia parfümkultúra ennek köszönheti mai nevét: a provenci Grasse bőrcserzési és -készítési hagyománya, illetve finom parfümjei és tiszta levegője közismert volt már az 1600-as években is. A legenda szerint egy tímár készített Medici Katalinnak illatosított bőrkesztyűt, amely olyan jól sikerült, hogy később fejedelmi támogatással megépült Grasse-ban az első parfomlaboratórium. A város végül a bőrkészítés hanyatlása miatt fokozatosan állt át a parfümgyártásra, és a mai napig családi vállalkozások foglalkoznak a valódi és kimagasló minőségű illatok előállításával. A Chanel is saját rózsa- és jázminültetvénnyel rendelkezik itt. A városnak van egy, a nagyközönség számára nyitott parfümmúzeuma, emellett a mai napig két fesztivált rendez meg: májusban a rózsának, augusztusban a jázminnak szentelnek figyelmet.

A francia úttörők

A francia királyi udvarok – különösen XIV. Lajos idején – kezdtek el igazán az egyes illatok divatosságával foglalkozni. Amellett, hogy még a nemesek is igyekeztek elnyomni a különféle testszagokat, keresték a különböző egyedi lehetőségeket, s a korai grassei sikerek kaput nyitottak a párizsi parfümkészítőknek. A fókusz aztán az 1700-as évekre már a mai fővárosra helyeződött át. A korszak egyik legismertebbként fennmaradt kompozíciója Marie Antoinettehez kötődik, aki imádta Jean-Louis Fargeon parfümkompozícióit – kedvence egy tubarózsa, jázmin, narancsvirág és szantálfa keverékéből álló kreálmány volt.

A francia vidék olyan, mai napig nagy neveket adó parfümgyártókat adott a világnak, mint a Fragonard, a Galimard és a Molinard, emellett ez a nemzet volt az első, aki tömeggyártásban hozott létre parfümöket. Nem véletlen, hogy világszerte, ha parfümről van szó, a franciák automatikusan eszünkbe jutnak. Az 1920-as évek egyik legmeghatározóbb alakja, akinek a neve ma is egy luxusterméket jelöl, a szintén francia Coco Chanel igazi pionír volt. A híres No. 5 Chanel illat a grassei Ernest Beaux orrhoz kötődik: ő alkotott meg 24 illatot Coco Chanel számára, aki az ötös számút választotta ki mind közül. 

Persze, mint az a régmúlt részen is olvashattad, a parfümök esetén nem elég csak az olaszokat vagy a franciákat említeni. A cikk következő részeiben elkalandozhatsz velünk Európán kívülre, és megtudhatod, hogy más kontinensek milyen hatást gyakoroltak a parfüm világára.