Gyerekkori levertség: meddig segíthet a szülő, és mikor kell szakember?

Esik az eső, eltűnt a plüssmaci, vagy megint a tesó nyert a társasban? Ilyenkor minden gyerek morcos egy kicsit. De mi van akkor, ha a rosszkedv nem múlik el? Ebben a cikkben arról írtunk, hogyan ismerd fel a gyerekkori levertséget, miben tudsz te segíteni, és mikor érdemes szakemberhez fordulni – mert a segítségkérés is szeretet.

A gyerekek is lehetnek rosszkedvűek. Néha csak azért, mert esik az eső, eltűnt a kedvenc plüssmaci, vagy nem ő nyert a társasban. De mi van akkor, ha a „rosszkedv” napokig, hetekig elhúzódik? Ha a gyerek nem nevet, nem játszik, és mintha elveszítette volna a régi önmagát? Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan ismerheted fel a gyerekkori levertséget, miben tudsz te, mint szülő segíteni, és mikor jön el az a pont, amikor érdemes szakemberhez fordulni – mert ez nem gyengeség, hanem felelősségteljes szeretet.

Mi az a gyerekkori levertség?

A gyerekkori levertség nem egyszerű „hiszti” vagy „rossz időszak”, hanem egy tartós, érzelmi állapot. A gyermek elveszíti az érdeklődését a korábban kedvelt tevékenységek iránt, nehezen lel örömöt a mindennapokban, vagy éppen túlzottan visszahúzódóvá válik.

Jellemző tünetek és jelek lehetnek:

• Gyakori szomorúság, sírás, ingerlékenység
• A játék, barátok, iskola iránti érdeklődés elvesztése
• Alvás- vagy étvágyváltozás (túl sokat vagy túl keveset eszik/alszik)
• Fáradékonyság, koncentrációs nehézségek
• Testi panaszok (fejfájás, hasfájás), amelyek mögött nem található orvosi ok
• „Nem tudom, mi bajom van…” - mondja a gyerek, és tényleg nem tudja megfogalmazni

Egy kisgyermek gyakran viselkedésén keresztül mutatja a lelki nehézséget, például dacosabb, nyűgösebb, visszahúzódóbb lesz. A kamaszoknál ez inkább zárkózottságban, dühkitörésekben vagy érdektelenségben jelentkezhet.

Mi okozhatja a gyerekkori levertséget?

A gyerekkori lelkiállapotokat sok belső és külső tényező befolyásolja. Lehetséges okok a következők lehetnek:

• Családi változások: költözés, válás, testvér születése
• Iskolai nehézségek: teljesítménykényszer, tanulási zavar, bántalmazás, kortárs konfliktusok
• Túlterheltség: ha a gyerek napirendje feszesebb, mint egy felnőtté
• Veszteségélmény: például egy rokon vagy egy háziállat elvesztése is mélyen érintheti
• Öröklött hajlam: bizonyos esetekben genetikai tényezők is közrejátszhatnak

Fontos: nem kell, hogy „nagy tragédia” történjen ahhoz, hogy a gyerek lelkileg elcsússzon. Néha egy sor apró, meg nem értett élmény is elég.

A szülő szerepe - mikor és hogyan tudsz segíteni?

A legelső lépés: figyelni és jelen lenni. Ha látod, hogy valami nincs rendben, ne söpörd a szőnyeg alá. Inkább próbáld megérteni, mi zajlik a gyerekben.

Sokat tehetsz a korai szakaszban, ha az alábbi módon viselkedsz a gyermekeddel:

• Beszélgess vele, de ne faggasd. Néha elég csak annyit mondani: „Látom, hogy most nehéz neked. Itt vagyok, ha beszélnél róla.”
• Adj időt és teret. Ne próbáld azonnal „megjavítani” a hangulatát.
• Őrizd meg a napirend biztonságát. A kiszámíthatóság biztonságérzetet ad, de ha túlterhelt, akkor beszéljétek át, miből lenne érdemes engedni.
• Mutass példát. Ha te is megosztod, ha rossz napod van, és beszélsz arról, hogyan küzdesz meg vele, akkor megtanulja, hogy az érzésekről lehet és érdemes beszélni.
• Keresd az örömforrásokat. Egy közös séta, sütögetés, rajzolás néha csodákat tesz.

De van, amikor a szülő szeretete önmagában nem elég. Ez nem kudarc, csupán annyi, hogy nem érthetünk mindenhez, és vannak olyan fokú állapotok, ahol segítséget kérni a legégetőbb lépés a jobbuláshoz.

Mikor kell szakembert bevonni - és kit?

Ha a levertség több mint két hétig tart, súlyosbodik, vagy a gyermek mindennapi életét (iskola, alvás, kapcsolatok) is befolyásolja, érdemes szakemberhez fordulni.

A leggyakoribb segítők:

1. Gyógypedagógus: ha tanulási vagy figyelmi nehézségek is megjelennek

2. Logopédus: ha a kommunikációs nehézség vagy beszédfejlődési zavar áll a háttérben

3. Gyermekpszichológus: ha a lelki, érzelmi problémák kerülnek előtérbe

4. Gyermekpszichiáter: ha súlyosabb, tartós depresszió vagy szorongásos tünetek jelentkeznek

A szülő azzal teszi a legjobbat, ha nem egyedül próbálja „megoldani” a helyzetet, hanem elindul a megfelelő segítség irányába. Ez nem szégyen, hanem felelős és bátor döntés, hiszen azt üzeni a gyereknek: „Nem baj, ha nem megy egyedül, ilyenkor segítséget kérünk. Ez is az élet része.” A gyerekkori levertség nem „nő ki” magától minden esetben. De időben felismerve, szeretettel és megfelelő szakmai támogatással nagyon jól kezelhető.

A legnagyobb segítség, amit egy szülő adhat, az a figyelme, az elfogadása - és az, hogy mer lépni, ha kell. Mert a gyerekek megtanulják, amit látnak: ha a szülő bátran kér segítséget, ők is megtanulják, hogy az érzések nem ellenségek, hanem útjelzők.