Önmagad szeretete mások tükrében?

Nem minden illat való mindenkinek. És nem minden vélemény rólad szól. Ahogyan egy parfüm sem attól értékes, hogy mindenkinek tetszik, te sem attól vagy szerethető, hogy mindenki elégedett veled. Ha szeretnél stabilabb belső magot, kevesebb megfelelési kényszert és több önazonosságot, ezt érdemes elolvasnod.

 

Volt már olyan, hogy egyetlen mondat egész nap visszhangzott benned? Egy dicséret, amitől szárnyaltál, vagy egy félvállról odavetett kritika, amitől hirtelen kisebbnek érezted magad? Teljesen emberi dolog, hogy mások visszajelzései hatnak ránk. Társas lények vagyunk, kapcsolatokban élünk, és a kapcsolataink tükrében formálódik az énképünk. A kérdés nem az, hogy számít-e mások véleménye, hanem az, hogy mennyire engedjük, hogy azok befolyásolják az énképünket.

Az önszeretet nem káros önzés

Az önszeretet sokak fejében még mindig összemosódik az egoizmussal. Pedig a kettő között óriási a különbség. Az egészséges önszeretet azt jelenti, hogy tisztában vagy az értékeiddel, elfogadod a hibáidat, és nem vonod meg magadtól a szeretetet akkor sem, amikor éppen nem teljesítesz tökéletesen.

Az önértékelésed nem egyenlő az aktuális teljesítményeddel, a külsőddel, vagy azzal, hogy éppen hány ember kedvel. Ez egy belső alapállapot. A pszichológiában például Carl Rogers hangsúlyozta, hogy a feltétel nélküli elfogadás alapvető emberi szükséglet, nem csak másoktól, hanem saját magunktól is.

Miért ennyire fontos mások véleménye?

Gyerekkorunktól kezdve visszajelzésekből tanulunk. A szüleink, tanáraink, kortársaink reakcióiból értjük meg, mi az, ami elfogadott és mi az, ami nem. Ez természetes és szükséges folyamat. A gond ott kezdődik, amikor a szerethetőségedet teljes mértékben ezekhez a visszajelzésekhez kötöd.

• Ha csak akkor érzed magad értékesnek, amikor megdicsérnek.
• Ha egy kritika után napokig marcangolod magad.
• Ha döntéseidet elsősorban az vezérli, hogy mások mit fognak gondolni.

Ilyenkor lassan kialakulhat egy külső kontrollos működés: az önértékelésed nem belülről fakad, hanem mások reakcióitól függ. Ez hosszú távon szorongáshoz, megfelelési kényszerhez és identitás bizonytalansághoz vezethet.

Meddig egészséges formálódni mások tükrében?

Fontos kimondani, hogy a személyiség nem kőbe vésett, hanem folyamatosan alakul.A kapcsolatokban csiszolódunk, tanulunk, fejlődünk, és egészséges, amennyiben:

1. Nyitott vagy a konstruktív kritikára,

2. Képes vagy belátni, ha hibáztál,

3. Tanulsz a visszajelzésekből.

Ilyenkor a visszajelzés információ, nem pedig ítélet. Nem azt üzeni, hogy nem vagy szerethető, hanem azt, hogy van egy viselkedésed, amin lehet finomítani. A határ ott húzódik, ahol már nem viselkedést, hanem önmagadat kérdőjelezed meg.Amikor egy egyszerű, nem bántó mondatból azt a következtetést vonod le, hogy veled biztosan nagyon nagy baj van.

Mikor válik pszichésen károssá?

Amikor a szerethetőségedet feltételekhez kötöd.
 

• Ha szép vagyok, akkor szerethető vagyok.
• Ha mindenki elégedett velem, akkor értékes vagyok.
• Ha nem hibázom, akkor elfogadható vagyok.

Ezek a belsővé tett üzenetek egy végtelen és kimerítő játszma elemei. Miért? Mert mindig lesz valaki, akinek nem felelsz meg. És ha az önértékelésed teljesen külső forrásból táplálkozik, akkor minden negatív visszajelzés identitás szintű fenyegetés lesz. Sokan ilyenkor elkezdenek szerepeket viselni. A mindig kedves nő. A tökéletes anya. A sikeres üzletasszony. A vágyott társ. Ezek önmagukban nem problémák. A kérdés az, hogy tudsz-e mögöttük önmagad maradni.

A szerethetőség nem szavazás kérdése

Az egyik legfontosabb felismerés, hogy a szerethetőséged nem egy demokratikus döntés eredménye. Nem attól lesz valós, hogy hányan erősítik meg. A visszajelzések lehetnek hasznos tükrök, de nem ezek tartják a kezedben az önértékelésed mérlegét. Gondolj erre úgy, mint egy parfümre. Nem mindenkinek fog ugyanaz az illat tetszeni. Lesz, aki rajong érte, lesz, akinek túl intenzív, és olyan is, aki észre sem veszi. Ettől az illat még nem válik értéktelenné. Egyszerűen nem mindenkihez passzol. Te is ilyen vagy. Nem kell mindenkinek tetszened ahhoz, hogy szerethető legyél.

Így húzd meg a határt!

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, ha úgy érzed, egy helyzet elbizonytalanít, és válaszolj rájuk egészséges kritikával:

1. Ez a visszajelzés konkrét viselkedésre vonatkozik, vagy a teljes személyemre?

2. Segít fejlődni, vagy csak szégyent kelt bennem?

3. Ha egy barátnőm lenne a helyemben, ugyanezt gondolnám róla?

Az egészséges önszeretet nem azt jelenti, hogy kizárod mások véleményét, hanem azt, hogy van egy stabil belső magod, amihez vissza tudsz térni. Egy csendes belső bizonyosság, hogy alapvetően rendben vagy. És innen már egészen más illatot árasztasz a világ felé: hiszen nem mindenáron megfeszülve akarsz megfelelni, hanem nyugodt önazonossággal mész az utadon.  A szerethetőséged nem attól függ, hogy mások mit gondolnak rólad. Az legfeljebb arról árulkodik, hogy ők hol tartanak. A kérdés inkább az, hogy te elhiszed-e magadról, hogy megérdemled a szeretetet? Akkor is, amikor éppen senki nem tapsol.