Egyke vagy középső vagy? Így hat rád a születési sorrended!

A testvérsorban elfoglalt hely olyan téma, ami mindig is foglalkoztatta az embereket. A legismertebb szakember, egy Adler nevű osztrák pszichoterapeuta különösen nagy érdeklődést mutatott a téma iránt, és azóta még sokan mások is igyekezték még inkább felgöngyölíteni azt: miként határozza meg a születési sorrend az egyén személyiségét. Ebben a cikkben összefoglaltuk azokat az információkat, amikben  magadra ismerhetsz!

Befektetett idő és energia

A családban betöltött szerep mindenképpen hatással lesz az egyén személyiségére. A legtöbb kultúrában a mai napig az elsőszülött különleges helyet foglal el, különösképpen, ha fiú: elég csak a magyar történelemben oly gyakori örökösödési háborúkra gondolni. Ez a mai modern világunkban kevésbé fajsúlyos, hiszen az öröklés folyamatát szigorú jogrend szabályozza… De vajon a nevelésünkkor is egyformán részesülünk a szülői figyelemből?
 

Habár az ideális válasz az, hogy „persze, hiszen a szülő egyformán szereti a gyermekeit”, a gyakorlatban ez korántsincs így – a bánásmód ugyanis eltérő lesz minden esetben. A mai gazdasági-társadalmi felállásban ugyanis a család helyzete visszahat a benne lévő egyének fejlődésére.

Elsőszülött – nagy remények és elvárások

A legjobban várt pillanat sokak életében, amikor családot alapítanak, és megérkezik az első csöppség is. Ő különösen nagy figyelmet kap, és számos elvárás fogalmazódik meg vele kapcsolatban. A széltől is védik, óvják, és osztatlan figyelemben részesülhet – ha egyke marad, akkor egész életében.

Ezekben gyermekekben hamar megfogalmazódik a megfelelési vágy, bár nem feltétlen a szülő felé. Inkább valamilyen tradíciót vagy tekintélyt árasztó személy vagy közösség irányába fognak fordulni. Amennyiben testvér is érkezett a családba, sokszor külön felelősséggel ruházzák fel, hiszen ő a „nagy”, neki kötelessége megmutatni a helyes utat. Gyerekkorban ezért érthető, ha agresszívebbek és megjelenik a testvérféltékenység, hiszen féltik a családon belüli pozíciójukat. Ez a fajta viselkedés később, a felnőttkori személyiségük esetén is megmaradhat: domináns szerepeket fognak keresni. 

A legkisebb is számít – lusta vagy kitartó?

A család legfiatalabb tagjainál már lazulni szokott a szülők merev elvárása, emiatt ők már akár szabadabban tudják megélni a saját életutukat. Egyesek szerint a felnőttektől – és akár idősebb testvérektől – kapott figyelem miatt elkényeztetettek és lusták.  Pedig közülük sokan pont, hogy szeretnének kitörni a túlféltett pozíciójukból, és nagyot álmodva szeretnék túlteljesíteni idősebb testvéreik eredményeit, bizonyítva saját önállóságukat. Emiatt hajlamosak akár teljesen elszakadni a családi gyökerektől felnőttként, és új utakat keresnek, hogy önazonosságukat még inkább kibontakoztassák. 
 

A középső – elhanyagolt vagy a legtalpraesettebb?

Aki másodikként, de nem utolsóként érkezik a családba, annak gyorsan meg kell tanulnia az együttműködő viselkedést. A középső gyermekekkel kapcsolatban van egy olyan elterjedt elgondolás, hogy biztosan ők kapják a legkevesebb figyelmet, mert náluk már lazulnak az elvárások, de kicsiknek járó teljes kényeztetést sem kapják meg teljesen. Pedig a szupererejük éppen ebben rejlik: sokkal nyitottabb és barátságosabb a karakterük. Sok múlik azon, hogy az idősebb testvérekkel való versengésben képesek-e kialakítani egyéniségüket. Egyesek ezt olyan lázadással fejezik ki, hogy ne is tudjon kialakulni a versenyhelyzet: ha az idősebb testvér például élsportoló, akkor a középső inkább semmilyen sportban nem mélyül el, így nem alakul ki egy versengő összehasonlítási alap köztük.

A legfontosabb tanulság: a születési sorrend csak egy tényező a számos faktor közül, ami formálja a személyiséget. Célszerű megismerni és megérteni azt, hogy mit hozunk a családi háttérből – de a megértés nem egyenlő a megoldással is. Hiszen a saját személyiségünket és életünket már mi formáljuk.